Oreganó olaj - candida, gombásodás, bőrfertőzések, emésztőrendszeri fertőzések, fogínygyulladás, paratizák, antiszeptikus, baktérium és vírusölő
Orvosi cikk 1.
Tényleg olyan hatékony az oreganó olaj?
Oreganó-olaj szurokfűolaj
A modern gyógyszerészet vitathatatlan sikerei mellett a természet gyógyhatású forrásaival még mindig jóval a tudósok előtt jár. Ha egy kis alázatossággal elfogadjuk a természet által felkínált termékeket, amelyeket már őseink is ismertek, megfelelően használva alternatív gyógymódot jelenthetnek vagy kiegészíthetik a modern gyógyítási folyamatot. Kiváló példa erre az Origanum vulgare, magyarul szurokfű vagy oreganó. A növény valószínűleg Angliából származik, onnan terjedhetett el Európában, de egyes feltételezések szerint Dél-Európa az őshazája.
A szurokfüvek nemzetségébe több alfaj tartozik, említsük meg legalább az Origanum heraceloticum-ot (Olaszország, Balkán, Nyugat-Ázsia) és az O. onites-t (Görögország, Kis-Ázsia). Az oregánónak nevezett fűszer mexikói fajtája nem csak Origanum vulgare-ből, hanem a Lippia graveolens, Poliomintha longiflora, Lippia berlandieri, Plectranthus amboinicus (Coleus aromaticus) rokon gyógynövényekből is készül. Ehhez hasonló a mi majorannánk (Majoranna hortensis).
A görög origanon elnevezés valószínűleg az "oros" (hegy) és a "ganousthai" (örömöt lel) szavakból származik. De felmerült a szó még korábbi, szemita származása is. (Hasonló az eredete a bergamot szónak is.) A szurokfű nemcsak kitűnő fűszernövény, de szépségének köszönhetően kedvelt kerti növénnyé vált, sok kertben láthatjuk gazdagon virágzó szoliterként. Magassága elérheti az 50 cm-t is. Könnyen termeszthető kora tavasszal ládákba elvetett magokból vagy a már meglevő cserjék tőosztásával. Virágai fehérek vagy rózsaszínűek, illatuk a tömjénre emlékeztet. Fűszerként a szárított virágzó hajtásokat használjuk.
Kulináris felhasználása
Amíg nálunk ezt a növényt leginkább gyógyhatása miatt ismertük, a déli nemzetek felfedezték kulináris hatásait. Lehet, hogy éppen a szurokfű és rokonai állnak az ún. mediterrán jelenség hátterében, miszerint ezekben az országokban alacsony a civilizációs betegségek, főképp az érrendszeri megbetegedések száma. Dél-Európában tartózkodva rendszeresen találkozhatunk az oregánóval. Friss és szárított leveleit használja az olasz, spanyol, dél-francia, provanszi, de a mexikói konyha is.
Olaszországban vagdalt húsokhoz, spagettihez és rizottóhoz használják. Nélküle elképzelhetetlen az olasz pizza, melynek köszönhetően az oregánó világszerte elterjedt az ínyencek között. Egy pizzához hasonló étel már évszázadokon keresztül létezett Észak-Olaszországban. A legenda szerint a modern pizza 1889-ben született, amikor Umberto király és Margherita királyné Nápolyban tartózkodott. Akkoriban a pizza a legszegényebbek étele, csak paradicsompürével megkent kenyértészta volt. A királyné tiszteletére azonban a helyi pék megpróbálta gazdagabbá tenni és a paradicsompüréhez fehér mozarellát és zöld bazsalikomot tett. Így a pizza az olasz zászló színeit tükrözte, az ötlet pedig Pizza Margherita néven vált ismertté és terjedt el az egész világon. Az oregánó csak később társult a bazsalikomhoz. Kevésbé ismert a szurokfű használata tea készítésére, illetve sör ízesítésére.
Hagyományos gyógyászati felhasználása
A szurokfű ősidők óta kitűnő gyógynövényként ismert. Már Hippokrates is ajánlotta az idegrendszer erősítésére és a tüdő megbetegedéseire. A középkori apátnő, Hildegard szerint gyógyította a leprát is. Így hát nem kell csodálkoznunk, hogy csodatevő, sőt varázslatos gyógynövénynek tartották. Az ún. Szentivánéji virágok közé tartozott, amelyeket ezen a napon téptek le és egész évben védték a ház lakóit és az állatokat a betegségek és minden rossz elől. Ezen kívül, állítólag magához vonzotta a szerelmet is.
A növényhatározók szerint a szurokfű segít a neurózisoknál és görcsoldó hatású. Serkenti az emésztést, fokozza az étvágyat, serkenti az epe kiválasztását, csillapítja a hasmenést. Gyulladásgátló hatása közismert - nemcsak a bőrre és a nyálkahártyára, hanem a légutakra, ízületekre és a fogakra is. Jótékony hatása a bőrre vitathatatlan.
Modern kutatások szerint
a következő esetekben ajánlott a szurokfűolaj használata: akné, allergia, asztma, bőrpenész, gombás fertőzés, székrekedés, emésztési zavarok, torokgyík, rovarcsípés, hörghurut, afták, megfázás és influenza, középfültő-gyulladás, fogínybetegségek, fejfájás, rendszertelen menstruáció, izomfájdalom, gyomor- és bélférgesség, tüdőgyulladás, pszoriázis, körömgomba, korpásodás, trichoficia, rosacea, szinuszitisz, szemölcsök. Gyógyhatásának reális spektruma lehet, hogy valamivel szűkebb, de közelíthet a fentebb felsoroltakhoz.
Hatóanyagai
A szurokfű maximum 4 % olajat tartalmaz, amelyben változó arányban van jelen a két alapvető fenol, a karvakrol és a timol. További alkotóelemei szénhidrátok (limonene, terpinin, ocimen, caryophyllen, ?-bisabolen, p-cymen) és nyílt szénláncú alkoholok (linalool, 4-terpineol).
További hatóanyagok:
A szurokfű szárított levelei erős antioxidáns hatású összetevőket tartalmaznak, melyek a DPHH nevet viselik (1,1-Difenyl-2-picrylhydrazil). Antioxidáns kapacitása összehasonlítva a kvercetínnel és a ritínnel szinte ugyanolyan.
Ezen kívül megtalálható benne az aristoloch-sav I, II, valamint a D-(+)-raffinózis, amelyek bizonyítottan elnyelik a trombínt. Ennek köszönhetően az antitrombotikus szerek közé sorolhatjuk őket, amelyek különösképpen foglalkoztatják a modern orvostudományt. Ennek célja megtalálni az érrendszeri megbetegedések megelőzésének leghatásosabb módját.
Elgondolkodtató, hogy az ún. mediterrán diéta (amely a zöldségeken kívül oregánóban is gazdag) hogyan is csökkenti a szívinfarktus és az agyvérzés veszélyét. Mindemellett bizonyított a szurokfű hatása a leukémiás sejtsorokra és a rákos sejtekre (RSC, Help-2, HeLa, Vero).
A szurokfű hatását alátámasztó tudományos eredmények
Léteznek-e valódi bizonyítékok a szurokfű régen közismert gyógyhatására? A hagyományos görög -- fűszerként használt - gyógynövények (beleértve az oregánót is) hatását a Helicobacter pylorira in vitro tesztelték és bebizonyították magas inhibíciós aktivitásukat. Így hát jogosan feltételezhetjük, hogy a szurokfű rendszeres fogyasztása csökkenti a H. pylori fertőzéseit, illetve ezek ismétlődését, valamint a fekélyek kialakulását. Holland kutatók bebizonyították a gyógynövényekben levő esszenciális olajak baktériumölő hatását az Eshcerichia coli 0157:H7 törzsre. A kísérletek során a tömjén- és a szurokfűolaj bizonyult a leghatásosabbnak és láthatóan megakadályozta az E. coli szaporodását.
Izraeli kutatók érdekes kísérletet hajtottak végre az oregánó antimikrobiális hatásának bizonyítására. A frissen kihalászott Barramundi sügérféle (Lates calcarifer) tartósságát figyelték meg, 0 és 2 C fok között tartva őket. Egy részüket tömjén- és szurokfűolajjal tartósították, a másik részt nem konzerválták. A tesztelés közben a halak szenzoros megfigyelés és mikrobiológiai ellenőrzés alatt álltak. A növényi olajjal konzervált halak emberi fogyasztásra alkalmas időtartama 33 napra növekedett (ami 0 fokon való tárolásnál nagyon jó eredmény). A mikrobiológiai összehasonlítás is meglepő eredményeket hozott. A növényi olajjal tartósított halak felszínén a CFU érték 10*3 CFU/cm2 -ről 10*5 CFU/cm2-re, míg a másik csoportban 10*7 CFU/ cm2-ra növekedett. Még nagyobb volt a különbség a hal húsának vizsgálatánál, ahol a konzervált halak CFU értéke egyáltalán nem változott, míg a nem konzerváltaké 10*5 CFU/cm2 lett. A végeredmény hasznos az élelmiszergyártók számára és bizonyítja a tömjén és a szurokfű rég ismert antibakteriális hatását is.
Az olaszországi Messzinai Egyetem gyógyszerészeti tanszéke szintén megpróbálta bizonyítani az oregánóolaj, karvakrol és timol hatását a methicillinre érzékeny, illetve rezisztens sztafilokokusz baktériumokra. Az antibiotikumok hatását vizsgáló módszerekhez hasonló módszert használtak. A legjobb eredményt a karvakrol érte el, ezt követte a timol, majd az oregánóolaj, a methicillinre érzékeny, illetve rezisztens sztafilokokuszoknál egyaránt. Ez az eredmény alátámasztja az oreganót tartalmazó termékek használatát bőrfertőzések kezelésénél, beleértve a penicillinre rezisztens sztafilokok baktériumok által előidézett fertőzéseket.
Marokkói kutatók bebizonyították, hogy csökkenti az Aspergillus parasiticus penészgomba szaporodását és emellett jelentősen csökkenti a toxinképződést.
A szurokfű antimikotikus hatását török kutatók tesztelték többfajta lábgombásodást okozó penészgombán. Tíz, Törökországban honos gyógynövénnyel kísérleteztek, de ezek közül egyedül a szurokfű csökkentette a gombásodást. A hatást fokozta, ha az oregánót 8%-os sóoldattal kombinálták.
Lehetséges mellékhatások:
a montevideoi toxikológiai központ megvizsgálta az 1986 és 1999 között bejelentett, vetélést előidézhető természetes anyagok sorát. Több mint 30 növényről volt szó, köztük a szurokfűről is. Az egyes növények hatása nagyon eltérő volt és nagymértékben függ használatuk gyakoriságától is. A szurokfű a vizsgált csoportban nem idézett elő sem abortuszt, sem szervi elégtelenséget vagy hirtelen halált. Ennek ellenére nem ajánljuk a szurokfüvet várandós és szoptató anyukáknak. Egy másik felmérésben 250 várandós anyukát kérdeztek meg arról, mely ételeket nem kívánják vagy nem tudják megenni. A szurokfű és az oregánóval ízesített ételek az első helyek egyikét foglalták el. Úgy néz ki, szervezetünk tényleg tudja, mire van szüksége.
fin Oreganis - szurokfűolaj a gyakorlatban
Az eddig elmondottak végeredménye a fin Oreganis termék. Szurokfűolajat (Origanum vulgare) és hidegen sajtolt olívaolajat tartalmaz. A termék karvakrol-tartalma 70-80%.
Felhasználása
- Bizonyított hatása 25-fajta baktériumra, beleértve az emberi patogéneket és a romlási folyamatokat előidéző baktériumokat.
- Természetes antibiotikum.
- Ajánlott a bőr és a nyálkahártya fertőzéseire.
- Antimikotikus hatású (gomba ellenes).
- Antitrombotikus hatású.
- Bizonyított citotoxikus hatása bizonyos rákos sejtekre.
- Erős antioxidáns.
- Emésztési zavarok, gyomor - és epebántalmak megelőzése és kezelése.
- Vírusos hasmenés, illetve székrekedés megelőzése és kezelése.
- Bőrfertőzések: akné, pikkelysömör, lábgombásodás, körömgomba, korpásodás, trichoficia, rosacea, szemölcsök, rovarcsípés.
- Száj nyálkahártya fertőzései: szájpenész, afták, fogínygyulladás.
- Légutak fertőzései.
- Gyomor- és bélférgesség.
- Allergiák és asztma.
Adagolás
Belső használatra: emésztési zavaroknál és légúti problémáknál naponta kétszer 2 cseppet kevés vízben feloldva
Külső használatra: 2-3 cseppet samponnal vagy folyékony szappannal elkeverve, esetleg 1 cseppet közvetlenül a kívánt helyre teszünk - bele is masszírozható a bőrbe.
Kontraindikációk és interakció más gyógyszerekkel.
A termék nem ajánlott várandós és szoptató anyukáknak. Az ajánlott adagolást nem szabad túllépni. Nagymértékű alkalmazása hányást idézhet elő. Gyerekeknek az adagolást jelentős mértékben csökkenteni kell (ez gondot okozhat, mivel eleve csak kis adagokban alkalmazható). A termék szembe ne kerüljön. Interakciója más gyógyszerekkel egyelőre nem ismert.
Szerző: Mudr. Jiří Matuka
Orvosi cikk 3.
Oregánóolaj a penészgombák ellen
Az Oreganis étrend-kiegészítő szurokfűből (Origanum vulgare), közismertebb nevén oregánóból származó olajat tartalmaz. Az oregánóban több mint 30 fajta aktív alkotóelem található - esszenciális olajak, vitaminok, ásványi anyagok, viszonylag nagy mennyiségű klorofill, csersav, flavonoidok, fitoszterolok és további értékes anyagok. Az oregánó legfőbb alkotórésze egy karvakrol-tartalmú, antiszeptikus hatású illóolaj.
A karvakrol penészölő anyag, amely más fenolsavakkal együtt tönkreteszi a baktériumok és vírusok sejtfalát. Az oregánó ásványi anyagokat is tartalmaz, pl. kalciumot, cinket, rezet, foszfort.
Az oregánó összetevői segítenek megállítani a baktériumok, penészgombák, és némely vírusok, fejlődését. Az oregánó-kivonat vízhajtó, romlásgátló, detoxikáló, epeserkentő, fertőtlenítő, gyulladásgátló hatású, megelőzi az ödémák kialakulását és megkönnyíti a váladék felköhögését. Segít kezelni a bőr bakteriális, főleg gennyes fertőzéseit, az elégtelen májműködést, a petefészek- és vastagbél-gyulladást, az erős havi vérzést és az elégtelen fehérjelebontást.
A gyógynövény tulajdonságait már Hippokratész és Arisztotelész is ismerte, akkoriban az emberek csodatévő vagy varázslatos növényként emlegették. Sebek és mérgező harapások, fertőzések és a tüdő megbetegedéseinek kezelésére használták. Az oregánóból készült olajat gargarizálásra, a bőrpenészt kezelő gyógyfürdők készítésére, valamint a rovarcsípések, afták, fogínygyulladás kezelésére alkalmazták.
Az oregánó baktériumölő hatásáról szóló ősi elméleteket bebizonyította a modern tudomány. A tudósok kísérletek sorával bizonyították, hogy az oregánó minden antiszeptikus anyag közül a legjobb eredményeket érte el, mivel a bőrön, nyálkahártyán, fertőzött sebeken egyaránt pusztítja a mikroorganizmusokat. A tudósoknak sikerült például 1000 csepp mikroorganizmusokkal szennyezett vizet 1 csepp oregánóolaj segítségével fertőtleníteni. Ez az eredmény eddig páratlan, nem hasonlítható össze semmilyen más növénnyel.
A modern kutatások eredményei alapján a penészgombák a felelősek a krónikus homlok-, arc- és orrmelléküreg-gyulladásokért, a fül és a tüdő megbetegedéseiért. Némely bőrbetegségeket, mint pl. az ekcémát, pikkelysömört és seborrhoeás bőrt is gyakran okozhatják penészfertőzések. Bebizonyosodott azonban, hogy a penészgombákat tönkreteszi már az alacsony koncentrációjú oregánóolaj is, amely a tesztelt penészgombák mindegyikét neutralizálta. Kísérletek bizonyítják, hogy az 1%-os oregánóolaj teljesen elpusztította a Candida erjesztőgombát, nagyon sok penészgomba-fertőzés okozóját, amelyek -- főként az emésztőrendszerben kezdődő - szervrendszert érintő autoimmun betegségeket idéznek elő.
Az oregánó megöli a különböző vírusokat, pl. a szájon és nemi szerveken herpeszt okozó vírusokat. Jelenlegi ismereteink alátámasztják, hogy az oregánó képes felvenni a harcot a különböző fertőzésekkel (megfázással, influenzával, stb.) szemben.
Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy az oregánóolaj nagyon pozitív hatással van az immunrendszerre (képes interferonok, vagyis a mikroorganizmusokkal harcoló anyagok képzésére). Influenzajárvány és megfázások idején érdemes tehát az oregánó után nyúlni.
Szerző: Dr. Alicja Oleszczuk-Mileczek, Lengyelország
szülész, nőgyógyász szakorvos