Miért van szükség étrend-kiegészítők fogyasztására
Miért van szükség vitaminok, ásványi anyagok pótlására,
miért van szükség étrend-kiegészítők fogyasztására?
Az Európai Unió egészségügyi hatóságainak szigorú ajánlása szerint a kiegyensúlyozott változatos étrend és egészséges életmód nem okozhat hiánybetegséget, sem káros anyagok felhalmozódását az emberi szervezetben. Ebből az következik, hogy normális esetben sem étrend-kiegészítőkre, sem tisztítókúrára, sem vitaminok vagy ásványi anyagok mesterséges pótlására nem lenne szükség. Elvileg és általánosságban evvel minden szakember egyetért. Nem részletezik azonban az EU egészségügyi hatóságai, hogy pontosan mit is értenek változatos kiegyensúlyozott étrenden.
A fő probléma az, hogy az utóbbi 50 év során az intenzív nagyüzemi mezőgazdasági termelés következtében a termőtalajok elveszítették termőképességüket, a termesztett mezőgazdasági termények tápanyaga a törtrésze csupán a normálisnak.
1995-ös tanulmány alapján az európai termőtalaj termőképességének 72%-át elveszítette (Amerikában 85%, Ázsiában 73%).
2000-es tanulmány alapján a zöldségek tápanyagértékének csökkenése:
53% kalcium ;
38% A-vitamin;
48% B2-vitamin;
35% B1-vitamin;
29% B3-vitamin.
2000-ben a gabona 3-szor kevesebb értékes proteint tartalmaz mint 1900-ban.
Tovább nehezíti az egészségünk megőrzését, hogy a tápérték csökkenésével együtt megnövekedett a mezőgazdasági kemikáliák használata. A műtrágyák, permetszerek, növekedési hormonok, műanyagok, gyógyszerek, felhalmozódnak a növényekben, az állati húsban, amelyeket elfogyasztva az emberi szervezetet is károsítják. A méreganyagok, nehézfémsók, peszticidek, számos allergiás betegséghez, immungyengeséghez, daganatos betegségekhez vezetnek. Még súlyosabbá teszi a helyzetet a modern élelmiszeripari technológia, a több ezernyi kémiai segédanyag, ízfokozók, állományjavítók, festékanyagok, transzzsírok, a cukor és a só mértéktelen alkalmazása, stb. A profitorientált élelmiszeripar és mezőgazdaság, a nemzetközi élelmiszer és segédanyag kereskedelem fő szempontja a haszon, és nem az emberek egészsége. Az ipar bármit bármiből elő tud állítani, általánosságban kijelenthető, hogy semmi sem az, aminek látszik. Volt olyan tejtermék gyártó üzem Magyarországon (tudomásunk szerint), ahová az elmúlt 10 évben nem szállítottak be egyetlen csepp tejet sem, de a tejtermékek ömlenek kifelé a gyárkapun.
A nemzetközi egészségügyi szervezetek is reagáltak erre. Kijelentették, hogy az étrend-kiegészítőkre, vitaminokra, az alternatív gyógymódokra szükség van az emberek egészség-megőrzésében és a gyógyításban is.
Az Európai Parlament kinyilvánította: "… a különböző kezelési módszerek és az egészséggel és betegséggel kapcsolatos szemléletek nem zárják ki egymást, sőt ellenkezőleg: egymást kiegészítve alkalmazhatók." (Az Európai Parlament A4-0075/97-es határozata).
2002-ben a WHO kijelentette, hogy az ember várható élettartalma tápláléka minőségétől függ. Hippokratész már két évezrede felismerte, hogy azzá válunk, amit megeszünk.
Van két személyi tényező is, ami megnehezíti a változatos étrend betartását. Az egyik szubjektív, a másik objektív tényező.
A szubjektív tényező az egyén. Az egyén életvitele, ízlése, és nem utolsó sorban anyagi lehetőségei. Az egyén szokásait nagyban befolyásolja a közösség életvitele is, ahová tartozik, a helyi lakosság étkezési szokásai, hagyományai, kultúrája, vallása. Ha pl. az egyén nem szereti a zöldfélét, a salátákat, a gyümölcsöket, akkor az étrendjéből ezek ki fognak maradni.
Az objektív tényező a lakóhely földrajzi adottságai. A kis és nagy termőhelyek különbségei, a tájegységenként eltérő klíma-, talaj-, és ivóvíz-viszonyok, az itt végzett mezőgazdasági termelés, és az azt feldolgozó élelmiszeripar termékei nagyon eltérő tápanyagtartalommal rendelkeznek, és különbözőképpen hatnak a helyi lakosság egészségi állapotára. Hazánkban pl. a talaj nem tartalmaz elegendő szelént, az ivóvizek 80%-a nem tartalmaz elegendő jódot. Mit lehet ilyenkor tenni? A változatos étrend segít, ha import élelmiszereket is fogyasztunk, feltéve, ha meg tudjuk fizetni az árát, és ha szeretjük. A szelén pótlására kiváló a paradió (brazildió), a jód pótlására pedig a tengeri halhús. 10-szer 50-szer annyi jódot tartalmaz a tengeri hal, mint az átlagos magyar élelmiszer. Csakhogy hazánk nem rendelkezik tengerrel, a magyar lakosság 1-2 %-a fogyaszt rendszeres gyakorisággal tengeri halat.
Azok, akik nem jutnak hozzá kénytelenek mesterségesen pótolni az étrendjükből hiányzó tápanyagokat. Ezt a célt szolgálják az étrendkiegészítők, amelyek koncentrált formában tartalmaznak bizonyos szükséges hatóanyagokat.
Szerencsésebb volna a tápanyag-kiegészítők elnevezés, hiszen az étrend-kiegészítők fogyasztását bizonyos tápanyagok koncentrált formájában való bevitelének szükségessége indokolja. Leginkább azért van rá szükség, mert a "normál, kiegyensúlyozott étrend" fogalma napjainkra dogmává vált, csupán idealisztikus eszmévé, szakmai vágyálommá. Az élelmiszerek tápanyagtartalma drasztikus mértékben lecsökkent az utóbbi fél évszázadban, így "jóllakott éhezőkké" váltunk, sokat eszünk, kevéske haszonnal. Akár tízszeres-húszszoros mennyiségű növényi táplálékot is el kellene fogyasztanunk, azonos mennyiségű vitamin, antioxidáns, és rengeteg hasznos anyag beviteléhez, ami nyilvánvalóan fizikai képtelenség. Az állathús sem tartalmazhat elegendő tápanyagot, ha ilyen növényekből készült takarmányon nevelik őket.
A termőföldek kimerültek az intenzív mezőgazdasági termesztés miatt, nem beszélve arról, hogy egyre több zöldségfélét tápoldatokban termesztenek termőtalaj helyett, azaz 100% műtrágyán, humusz és a talaj élővilágának (fontos mikroorganizmusok) teljes kizárásával. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy fóliasátrakban, üvegházakban nem éri napfény a növényeket, zöldségeket, gyümölcsöket, és az épületekben összezsúfolt szerencsétlen hús-állatokat. A napfénynek rendkívül fontos jelentősége van, a növények megtanultak védekezni a napfény UV sugárzása ellen az elmúlt pár száz millió év során, különféle ellenanyagokat képeznek (antioxidánsok stb.) és ezek az anyagok - elfogyasztván a napfényen növekedett növényfélét - a szervezetünkbe jutván megvédenek minket a betegségektől, a káros sejtburjánzásoktól, folyamatosan megújítják és fiatalon tartják sejtjeinket.
Az étrend-kiegészítők fogyasztásának jelentősége az utóbbi évtizedekben a globalizált nagyüzemi élelmiszeripari és mezőgazdasági tömeggyártás technológiájának következtében megnőtt. Az egészségmegőrzés egyik kulcsa a helyes táplálkozás hiányában, hogy táplálék-kiegészítőkkel pótoljuk azokat az életfontosságú anyagokat, amelyek a profitorientált élelmiszeripar termékeiből hiányoznak, illetve semlegesítsük a rossz minőségű táplálékkal és környezet-szennyezéssel bevitt méreganyagokat. További szerepük van betegségek esetén az akadémikus orvosi terápia mellett, avval együtt kiegészítésként a természetgyógyászat részeként (WHO, EP). A normál élelmiszerektől az különbözteti meg az étrend-kiegészítőket, hogy bizonyos hatóanyagokat nagy koncentrációban tartalmaznak. A legjobb termékek kizárólag természetes eredetű, biogazdálkodásból származó alapanyagokból készülnek, a legigényesebb gyártástechnológiával, amely megőrzi az értékes hatóanyagokat.
A fő probléma az, hogy az utóbbi 50 év során az intenzív nagyüzemi mezőgazdasági termelés következtében a termőtalajok elveszítették termőképességüket, a termesztett mezőgazdasági termények tápanyagtartalma a törtrésze csupán a normálisnak.
1995-ös tanulmány alapján az európai termőtalaj termőképességének 72%-át elveszítette (Amerikában 85%, Ázsiában 73%). Azóta még sokkal rosszabb lett a helyzet.
2000-es tanulmány alapján a zöldségek tápanyagértékének csökkenése:
53% kalcium ;
38% A-vitamin;
48% B2-vitamin;
35% B1-vitamin;
29% B3-vitamin.
A gabona 3-szor kevesebb értékes proteint tartalmaz mint 1900-ben.
Tovább nehezíti az egészségünk megőrzését,
A nemzetközi egészségügyi szervezetek is reagáltak erre.
Az Európai Parlament kinyilvánította: "… a különböző kezelési módszerek és az egészséggel és betegséggel kapcsolatos szemléletek nem zárják ki egymást, sőt ellenkezőleg: egymást kiegészítve alkalmazhatók." (Az Európai Parlament A4-0075/97-es határozata).
2002-ben a WHO kijelentette, hogy az ember várható élettartalma tápláléka minőségétől függ. Hippokratész már két évezrede felismerte, hogy azzá válunk, amit megeszünk.
Van két személyi tényező is,
Az objektív tényező a lakóhely földrajzi adottságai. A kis és nagy termőhelyek különbségei, a tájegységenként eltérő klíma-, talaj-, és ivóvíz-viszonyok, az itt végzett mezőgazdasági termelés, és az azt feldolgozó élelmiszeripar termékei nagyon eltérő tápanyag-tartalommal rendelkeznek, és különbözőképpen hatnak a helyi lakosság egészségi állapotára. Hazánkban pl. a talaj nem tartalmaz elegendő szelént, az ivóvizek 80%-a nem tartalmaz elegendő jódot. Mit lehet ilyenkor tenni? A változatos étrend segít, ha import élelmiszereket is fogyasztunk, feltéve, ha meg tudjuk fizetni az árát, és ha szeretjük. A szelén pótlására pl. kiváló a paradió (brazildió), a jód pótlására pedig a tengeri halhús. 10-szer 50-szer annyi jódot tartalmaz a tengeri hal, mint az átlagos magyar élelmiszer. Csakhogy hazánk nem rendelkezik tengerrel, a magyar lakosság 1-2 %-a fogyaszt rendszeres gyakorisággal tengeri halat.
Azok, akik nem jutnak hozzá, kénytelenek mesterségesen pótolni az étrendjükből hiányzó tápanyagokat. Ezt a célt szolgálják az étrend-kiegészítők.